A történelem ritkán hagy hátra olyan megrendítő emlékeket, mint Pompei városa, amely egyetlen katasztrofális pillanatban fagyott meg az időben. Az i. sz. 79-es Vezúv-kitörés nem csupán elpusztította ezt a virágzó római települést, hanem a hamuréteg alá zárta annak mindennapjait, megőrizve egyedülálló pillanatképet az ókor világából.
Pompei nem csupán egy város volt, hanem a római kultúra egyik ragyogó szimbóluma. Az utcák mentén sorakozó villák, fürdők és színházak a korszak jólétéről és kifinomultságáról tanúskodnak. A Vezúv azonban váratlanul szabadította rá pusztító haragját, több ezer ember életét követelve. Az esemény szörnyűsége ellenére a vulkáni hamu rétege paradox módon megóvta Pompei számos részletét a romlástól, így a régészek számára a város igazi kincsesbányává vált.
Az ásatások során előkerült freskók, mozaikok és mindennapi tárgyak egészen egyedülálló betekintést nyújtanak az ókori emberek életébe. A város utcái ma is szinte élnek: a macskaköves utak, a boltíves piacok és a lakóházak mintha csak arra várnának, hogy visszatérjenek lakóik. A legmegrendítőbbek azonban a hamuba zárt emberi alakok, akik utolsó mozdulataikkal tanúskodnak a katasztrófa váratlanságáról és borzalmáról.