A futás és az atlétika világa messze túlmutat az egyszerű mozgáson vagy a versenyzésen. Szabó Imre edzői pályafutása olyan értékeket és tapasztalatokat sűrít magába, amelyek nemcsak a sporteredményekben, hanem az emberi jellemfejlődésben is megmutatkoznak. Ötvenöt év alatt több mint húszezer edzést vezetett, és ez az időszak olyan tudást hagyott hátra, amely a mai fiatal atléták számára is iránymutató lehet.
Az edzői munka középpontjában mindig a figyelem és a megfigyelés áll. Szabó Imre számára a legfontosabb elemek közé tartozik a testtartás és a harmónia, amit a mozgásban megfigyel. A kéz-láb koordináció, az egyensúly és a test összehangolt működése nem pusztán technikai kérdés, hanem egyfajta esztétikai élmény is. Ez a szemlélet határozza meg azt, ahogyan az atlétika testtartás és mozgás összefügg a sikeres teljesítménnyel és a hosszú távú fejlődéssel.
Az évtizedek során kialakult edzői filozófia egyik központi eleme a versenyzők kímélése. Sok fiatal futó azért sérül meg vagy ég ki, mert túledzik őket, felesleges kilométereket futtatnak velük anélkül, hogy ez valódi eredményességhez vezetne. Ez a „futás a semmibe" jelenség komoly veszélyt jelent az utánpótlás nevelésben. A helyes testtartás és a mozgás tudatos fejlesztése viszont olyan alapot teremt, amely lehetővé teszi a tartós fejlődést.
A BEAC-nál kialakult közösségi kultúra rávilágít arra, hogy a sport nem csupán egyéni teljesítmény kérdése. Az a láthatatlan kötelék, amely összetartja a klubtagokat, valami többről szól, mint egyszerű klubhűség. Ez a közösségi szellem meghatározza azt is, hogyan viszonyulnak egymáshoz az atléták, hogyan tudják támogatni egymás fejlődését irigység nélkül.
Dr. Bácsalmási Péter szellemi örökségében különösen fontos volt az egyenlőség és a tisztelet minden versenyző iránt. Ez a hozzáállás azt üzeni, hogy mindenkinek megvan a saját útja, és a tehetség mellett a jellem is legalább olyan fontos. A becsületesség, a szavahihetőség és a következetesség olyan értékek, amelyek nélkül nem lehet tartósan sikeres edzői munkát végezni.
Az edző-versenyző kapcsolat különleges természetű. Ideális esetben ez egy őszinte, szoros kapcsolat, ahol a közös cél a legfontosabb mindkét fél számára. Ebben a dinamikában a szülői szerep is meghatározó lehet. Amikor a sportháromszög harmonikusan működik, akkor képes kibontakozni az a fejlődési folyamat, amely sikeres eredményekhez vezet. Ha azonban a szülő túlságosan beleavatkozik vagy éppen ellene dolgozik ennek a különleges viszonynak, az akadályozhatja a versenyző előrehaladását.
A beleérző képesség szintén nélkülözhetetlen az edzői munkában. Folyamatosan érzékelni kell a versenyző aktuális állapotát, fizikai és lelki kondícióját egyaránt. Ez a figyelem teszi lehetővé, hogy az edzések mindig alkalmazkodjanak az egyéni szükségletekhez, és ne egy merev séma szerint haladjanak.
A rendszeres munka, az elhivatottság és a hűség biztosítja azt a stabilitást, amely hosszú távon megtartja az embereket. Szabó Imre példája azt mutatja, hogy a kitartás és a következetesség milyen jelentős szerepet játszik abban, hogy egy sportközösség generációkon átívelő értékeket tudjon továbbadni. Az atlétikai tevékenység így nemcsak fizikai fejlődést jelent, hanem személyiségformálást is, amelyben a testtartás és a mozgás harmóniája az egész életvezetésre kiható mintává válik.
